Kőkorszaki nevelési módszerek

Habár alapvetően van némi negatív felhangja az önismereti jellegű, életmód könyveknek, hiszen azt az érzetet kelti, hogy valaki itt megmondja a tutit, hogyan lehet jól élni, mégis van benne potenciál. Hiszen ha valaki kellő részletességgel beszél a témájáról, beható ismerete van róla, igyekszik minél több szemszögből bemutatni, az nagyon hasznos és értékes könyv lehet. De vékony jégen táncol az, aki gyereknevelésről ír könyvet, hiszen ahány gyerek, annyi személyiség. Talán ez a fő oka annak, hogy ha valamiben nincs egységes módszer, akkor az a gyereknevelés.

És sajnos elég csúnyán beszakadt a jég ezen könyv alatt. Kifejezetten nyitott vagyok az új trendek felé, úgy vagyok vele, hogy vizsgáljuk meg, nézzük meg, mivel lehetünk többek általa, hasonlóképp vagyok a gender identitásokkal is. Ezért alapvetően nem zavar, ha egyre többen definiálják magukat nonbinárisnak, vagy bármi másnak, ami eltér a két biológiai nemtől. Ha valakinek ténylegesen ez segít a lelki problémáján, és úgy érzi, hogy ezáltal meghatározhatja az identitását, maximálisan támogatom. Ennek ellenére becsülöm azt, ha valaki a hagyományos, bináris nemek pártján van, mert akárhogy is nézzük, akármennyire is érzi magát jobban az adott személy, aki nonbinárisnak vallja magát, csak egy férfi és egy nő szexuális együttlétéből születik gyerek, és ez azért nem elhanyagolható szempont.

De ilyen idejét múlt, konzervatív könyvvel mint a Meg Meeker: A fiúk legyenek fiúk című könyve, nem is tudom mikor volt utoljára dolgom. Az teljesen természetes és ösztönös dolog, hogy a fiúk gyerekkorukban szeretnek kalandozni, próbálni a határaikat, nem volt ez másképp 30 éve sem, és most is így van. De ennyire megvetni a korunk technikai vívmányait, az azért elgondolkodtató. Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a szerzője a 19. századból tévedt volna a jelenünkbe, és egyszerűen nem érti, mi folyik körülöttünk. Mi ez a doboz, amit bámulnak az emberek? Mi az a gyerekek kezében, amit az utcán folyton nyomkodnak? Mi az, hogy üresek a játszóterek? Miért nem járják az erdőket a gyerekek? És nem az a legnagyobb baj, hogy valami mellett egyértelműen állást foglal a könyv szerzője - bár ez is problémás, mert kizárja, hogy lehetőségeihez mérten objektíven elemezze a másik oldalt - hanem hogy ennyire a modern technológia ellen van.

Ez az ellenérzés az egész könyvet áthatja, így nemcsak unalmas volt olvasni például a gyerekek vadregényes kalandjait, hanem kellemetlen is. De a hagyományos levelek túlromantizálása az e-mailek ellenében is megmosolyogtató. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy a könyv önmagában is elavult, hiszen eredetileg 2008-ban jelent meg a könyv, azóta még oly sokat változott a világ. De hogy mennyire nem időt álló a könyv, jelzi, hogy milyen kellemetlen volt olvasni.

Sajnálom, mert kifejezetten annak fényében vettem meg, hogy ha úgy alakul az életem, hogy lesz majd gyerekem, hátha elsajátíthatok 1-2 hasznos dolgot ebből a könyvből is. De csak azt tanultam meg belőle, hogy a TV és az internet rossz, minden manipuláció, amit ott látunk. Nem ezzel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy nagyon kevés a megfelelő iránytű a korunk vívmányainak megfelelő használatához, és az se jut el sok emberhez. Ez a könyv sem fog ebben segítséget nyújtani. A gyerekemet (ha majd lesz) meg nem az őskorba akarom visszaküldeni, hanem arra keresek iránymutatást, hogyan boldoguljon a jelenünkben.

Egyáltalán nem kaptam meg a könyvtől, amit vártam, sőt, számomra az idei év legrosszabb olvasmánya volt ez.

Szerző: Meg Meeker
Cím: A fiúk legyenek fiúk
Kiadó: Jaffa kiadó
Fordította: Farkas Veronika
Eredeti cím: Boys Should Be Boys
Magyar megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés éve: 2008
Ár: 3499 Forint

Moly profil | Goodreads profil | Könyv a kiadó honlapján