Mivel szerelemből választottam a KRE-BTK-n a Néderlandisztika szakot, ezért külön magánkönyvtárat szeretnék létrehozni holland irodalomból. Ebbe beletartozna, minden holland vagy flamand író regénye, könyvek a holland kultúráról, történelemről, illetve a Hollandiában vásárolt holland nyelvű könyvek is. Ha valaki egy adott témakörben minden művet be akar szerezni, akkor az említésre méltó, kiemelkedő alkotások mellett óhatatlan, hogy olyan könyv is a kezei közé kerüljön, ami... fogalmazzunk úgy, hogy inkább a dísztárgy fogalmát fogja kimeríteni. Csak azért lesz a könyvespolcon, hogy teljesebb legyen a gyűjtemény. Az utóbbiba fog Olga Mecking: Niksen - A semmittevés holland művészete című könyve is.
Árulkodó, hogy a "niksen" szónak nincs szócikke a holland wikipédián, ahogy a mű szerzője sincs még említvés szintjén. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a külföldiek aggatták a hollandokra a "niksen" szót, mint ahogy a könyv sem igazán ismert és a szerzőt sem tartják számon Hollandiában. A könyvet olvasva azt kell mondjam, hogy értem, hogy miért nem. Röviden és tömören: Leegyszerűsíti és túlidealizálja a holland életmódot és gondolkodást. Olyan dolgokra szentel a szerző egy egész könyvet, amit mi, Néderlandisztika alapszakon Holland/flamand kultúra tantárgyból az első órákon vettünk. Ráadásul mindezt olyan stílusban teszi, mintha megtalálta volna a földön túli boldogságot.
Mert mi is úgy kezdjük, hogy a hollandok individualisták, dívik az egyenrangúság, munkahelyeken a főnök ugyanúgy meghallgatja az alkalmazottait, mintha ugyanazon a poszton lenne, az iskolában a diákok már egészen kiskortól kezdve kifejthetik a véleményüket a dolgokról. Én magam is tapasztaltam, amikor Hollandiában voltam Erasmuson, hogy az órák alapvetően szabadabb légkörűek. Beszélgetősek, kifejthetjük a véleményünket, gondolatunkat egy adott témáról. És ez tényleg örömöt és felszabadultságot tud okozni.
De ezt csak akkor teheted meg, ha jó helyen vagy. A valóság ugyanis sokkal árnyaltabb Hollandiával kapcsolatosan, mint ahogy az ilyen jellegű életmód könyvek állítják és amilyen az általános felfogás az országról. Például a holland (elit)egyetemeken sokkal magasabb a követelmény, mint itthon, mint ahogy a hollandok is nagyon sokat dolgoznak. Mind a kettő komoly feszültségforrás a fiatalok számára. Merthogy Hollandiában sem boldogabbak a gyerekek és fiatalok, ahogy azt sokan állítják. Nemcsak az egyetemek magas elvárásai és a munkahelyek feszített tempója az, ami miatt hosszú a várólista a pszichológusoknál Hollandiában, ebbe a céltalanság is közrejátszik. Nincs olyan célja annak a túlhajszoltságnak Hollandiában, ami miatt megérné a fiataloknak olyan keményen tanulni és dolgozni.
Ami a gyerekeket illeti, az esetükben is a pozitívumokat emelik ki az individualista nevelés és a nagy szabadság kapcsán. Pedig valójában inkább rossz ez a gyereknek. Mert nem kapják meg a megfelelő minőségű szeretetet a szüleiktől, illetve a megfelelő útmutatást. Nem annyira ritka jelenség, hogy tizenéves korukra a holland kölykök elkallódnak és annak rendőrségi ügy a vége.
Azt is pozitívumként lehet említeni a könyvvel kapcsolatban, hogy nem mindenkinek ajánlja Niksent és nem mindenkor. Ez részletesebben elemezve van, de ez sem menti meg a könyvet attól, hogy rettenetesen repetitív és unalmas. Mert nincs komoly tartalom a téma mögött. Ahogy írtam, a könyv szinte egész tartalmát Holland/flamand kultúra tantárgyból az első félévben az első órákon vesszük. És ez a könyv sem ad sokkal több tartalmat a témának. Sőt, Byung-Chul Han: A kiégés társadalma című könyve sokkal rövidebben és érvényesebben magyarázza a passzivitás jelentőségét. Hogy mennyire fontos néha kikapcsolni, mert az agy valójában akkor a legproduktívabb. Hiszen akkor dolgozza fel érdemben az aktív időszakunkben ért ingereket. A fáradtsággal az agy azt jelzi, hogy túl sok inger érte és azokat fel kell dolgozza. Ráadásul ő ezt nem ágyazta be a holland kultúrába.
És ennyivel lényegében le van írva az egész könyv tartalma. Ahogy feljebb írtam, valójában Hollandia és a holland életforma csak egy keret, amibe egy életmód könyvet ágyaztak be. A fentebb említett Byung-Chul Han Hollandiától függetlenül írt arról, ami Olga Mecking könyvében olvasható. Ott fogom tárolni a többi holland könyvem között, de nem ez az, amit mutatnék az ismerőseimnek, hogy mit olvassanak, ha érdeklődést mutatnak a holland irodalom, kultúra, történelem iránt. A borító narancssárga háttere kedves utalás a hollandokra, de a belső oldalakon lévő ábrák nem nyerték el a tetszésemet.
