Ahhoz képest, hogy Lukács Liza régebb óta van jelen a nyilvánosságban, én csak néhány hónapja hallottam róla először. Dr. Almási Kitti hívta meg "A te döntésed" című műsorába és mivel Almási Kitti munkásságát követem annyira, hogy azon vendégeivel való beszélgetéseit is meghallgassam, akit nem ismerek, vagy annyira nem kedvelek, ezért megnéztem ezt is. És azt kell mondjam, hogy határozottan figyelemfelkeltő volt. Nemcsak az tetszett, amiket mondott, itt is több mindenen felkaptam a fejem, hanem át is tudtam érezni, amiket mondott.
Ekkor döntöttem el, hogy jobban fogom figyelni a munkásságát. Elkezdtem olvasni, elsőként a "Hogyan szeretsz" című könyvét digitális formában és már a bevezető olvasásánál is olyan fontos dolgokat olvastam, hogy úgy döntöttem, hogy nekem ez a könyv kell! Megvettem először a könyvet és végül annyira megragadott, hogy hangoskönyv formájában is megvettem.
Életem egyik legfontosabb könyve, amit valaha is olvastam. Olyan dolgok vannak leírva, amiket iskolában kellene tanítani. Már címben felmerülő kérdés és a borító is rendkívül beszédes, valójában tényleg nagyon nehéz megtalálni az utat egy ember szívéhez. Elég csak arra gondolni, hogy hányszor fordul elő az, hogy akaratlanul is megbántjuk azokat, akiket szeretünk, mérgesednek el kapcsolatok. És sajnos én is meg tudom bántani azokat, akiket szeretek, voltak olyan párkapcsolataim, melyek inkább miattam bomlottak fel. És nagyon tud fájni az, ha megbántom azt, akit szeretek.
Szokás mondani, hogy attól fejlődünk, hogy megbánjuk a hibáinkat. Ezt a nézetet én is osztom, én is azt gondolom, hogy az, aki a világ négy égtájára azt harsogja, hogy ő nem bán semmit, ők azok, akik igazán bánják a hibáikat, csak talán még maguknak sem ismerik be. Pedig tényleg a fejlődés lehetőségét vonják meg maguktól. Személy szerint a legnagyobb megbánásaim ahhoz kötődnek, amikor megbántok valakit. Az, hogy hibázok, azzal úgy vagyok, hogy igyekszem úgy lerendezni magamban, hogy átgondolom magamban, hogy miben hibáztam, mit tehetnék másképp és ez általában lassú folyamatokban be is következik. De az szokott fájni, ha a hibáimnak más is a kárvallottja.
A könyv első fele a négy kötődési minta részletes elemzéséről szól. Ezek az alábbiak:
- Szorongó-ambivalens
- Szorongó-elkerülő
- Félelemteli
- Biztonságos
Azt gondolom, hogy nem nehéz belátni, hogy a "biztonságos" kötődési minta ezek közül a legjobb. Nevezhetjük egyfajta végső célként is, ahogy én is tettem. Magamban leginkább a szorongó-ambivalens kötődési minta jeleit ismertem fel a leginkább és egy kötődési teszt (angol nyelvű) is ezt hozta ki eredményül. Nem érintett rosszul, érzékeltem, hogy ez a valóság, nekem inkább egyfajta megkönnyebbülés volt szembesülni vele, mert innen már csak előre lehet lépni. Ahogy olvastam a biztonságos kötődés mikéntjét, úgy érzékeltem, hogy ebből több is igaz rám (amit úgy veszek, hogy már úton vagyok felé), de még mindig jobban tudok stresszelni dolgokon az átlaghoz képest, de annyi fejlődés mindenképp van, hogy könnyebben megnyugtatom magam egy problémás helyzetben. De az út tényleg rendkívül hosszú és göröngyös. De érdemes, mert megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy lassú, de folyamatos fejlődéssel jobb és jobb életminőséget éljünk.
Szóval én azt javaslom, hogy olvassa el mindenki ezt a részletes elemzést és ne féljen szembesülni azzal, ha nem abban ismeri fel magát, amit ideálisnak tart, mert onnan már csak egy lépés, hogy - akár segítséggel is - de elinduljunk a fejlődés útján. Tényleg megéri.
Teljes mértékig meggyőzött a könyv arról, hogy a kötődési mintáink az alapjai annak, hogy tényleg jól szeressünk. Bár erről nincs említés, de behoznék ide egy másik listát, méghozzá az 5 szeretetnyelvről:
- Elismerő szavak
- Minőségi idő
- Ajándékozás
- Szívességek
- Testi érintés
Ezek közül az utóbbi időkben kiemelt figyelmet kapott a minőségi idő, mint a legfontosabb szeretetnyelv. És valóban, mert akkor érezzük, hogy igazán figyelnek ránk, hogy fontosak vagyunk a másiknak. De fontos tudni, hogy a minőségi idő is olyan, hogy nem lehet túl sokat adni belőle. Nem várhatjuk el a partnerünktől, hogy folyton ránk figyeljen és minden idejét ránk fordítsa, mert akkor nem marad energiája saját magára. Nem utolsósorban, ha nem hagyjuk a partnerünket levegőhöz jutni, az árulkodik rólunk, mégpedig, hogy dolgunk van magunkkal. Nem is kicsi.
Ez a könyv nemcsak azért nagyon fontos, mert elemzi a négy kötődési stílust, kliensei által példákkal is illusztrálja azok fontosságát, hanem ötleteket, tippeket is ad arra, hogyan fejlesszük magunkat mentálisan. Én konkrétan ebben a könyvben olvastam először úgy arról, hogy miért fontos a meditáció, hogy azt tényleg elhittem. Nem arról van szó, hogy nem vagyok spirituális beállítottságú, de igazán érvényes és tényleg valós érvet nem nagyon olvastam a meditáció és a jóga fontosságáról, csak itt. Minden ilyen valóságtól elrugaszkodott érv a belső hangra és csendre csak eltávolított ezektől. Főleg azért, mert a környezetemben azt láttam, hogy ezeket leginkább azok követik, akik nem megoldani akarják a problémáikat, hanem felületesen kezelni. Több olyan embert is láttam a körömben, akiken azt érzékeltem, hogy legfeljebb imitálják a jól érzik magukat, de nem sugárzott róluk. Tőlük azt a következtetést vontam le, hogy a meditáció, jóga egyfajta menekülés a valóság elől. Legalább akkor jól vannak magukban. De ez nem valódi jóllét, mert utána visszamennek a maguk mindennapi életébe, ott ugyanúgy mennek tovább a dolgok, mintha semmi nem történt volna.
Azt hiszem, a baj forrása ott van, hogy sokat ezeket a spirituális gyakorlatokat egyfajta végső megoldásként űzik, és úgy is kezelik, mint egyfajta megváltás. Lukács Liza volt az első, akitől, ahogy olvastam a meditációról és jógáról, érzékeltem, hogy ez nem végső megoldás, hanem segítség abban, hogy tudjunk fejlődni. Lehet, hogy mástól is olvastam már, de tőle maradt meg igazán az, hogy a meditáció segít a koncentrációban, abban, hogy a gondolataink összeszedettek, rendszerezettek legyenek. Neki köszönhetően gyakorlom és például elalvás előtt tapasztalom azt, hogy még ha rosszabb napom is volt, könnyebben megnyugszok, ezáltal könnyebben elalszok. Illetve zenehallgatás közben (főleg, ha olyan dalt hallgatok, ami nagyon fontos számomra) szoktam hagyni az elmémet, hogy járjon amerre akar. Itt is az utóbbi időkben igyekszem azt csinálni, hogy ne össze-vissza ugráljanak a gondolataim (ahogy ez lenni szokott egyébként), hanem egy adott dolgot, ami épp az eszembe jut, azon végigmenjek. Ez ténylegesen segít a koncentrációban. Az elején nem volt könnyű, de mindig egy kicsivel jobban megy.
És az, hogy ezek így elkezdtek működni nálam, tényleg nem azt jelenti, hogy ezek a végső megoldásokat nyújtanak, hanem segítenek. Hiszen még megvan az, hogy az áltaghoz képest jobban stresszelek nehezebb időszakokban, de ezeket mindig egy kicsivel könnyebben tudom kezelni. Amit még nagyon javasolt Lukács Liza, a testi érintések, az ölelések. Tényleg nagyon fontosak, azon vagyok, hogy ha majd lesz párkapcsolatom, ott a testi érintés is fontos szerepet kapjon.
Külön fejezeteket kapott a szülőkhöz való kötődésünk. Ez azért nagyon fontos téma, mert a szülő az első, akitől látjuk és eltanuljuk a viselkedési mintákat, ezért azok beépülnek a normánkba. Ezeken nem feltétlen szükséges változatni, mert tanulunk jó dolgokat szülőktől, de nagyon nehéz a szülőktől függetlenül szemlélnünk azt, hogy mik azok a belénk épült normák, amikben ténylegesen jól érezzük magunkat és mik azok, amik inkább kényszerek számunkra. Pedig ez a szülőről való érzelmi leválás első lépése. Csak ezt sokan nagyon nehezen teszik meg, mert olyan szinten szeretik a szüleiket, hogy mégis milyen ellentmondani nekik. Pedig felnőttként pont akkor "tisztul meg" a szüleink iránti szeretetünk, ha tőlük függetlenül elemezzük magunkban, hogy mik azok a jó dolgok, amikért hálásak lehetünk nekik és mik azok a rossz dolgok, amiken változtatni akarunk. És aztán, ha változtatunk azokon a dolgokon, amikben rosszul érezzük magunkat, utána megtapasztalhatjuk azt, hogy hatalmunk van a saját életünk felett, ami felszabadító. Ez segít abban, hogy megbocsássunk a szüleinknek minden rosszért, amit kaptunk tőlük, akkor alakul át a kapcsolatunk valódi felnőtt gyerek-szülő kapcsolattá. De ez valóban nagyon lassú és nehéz folyamat, Lukács Liza ezt kiválóan érzékelteti a könyvben.
A könyv hangoskönyv formájában is megjelent és azért is tartottam fontosnak megvenni, hogy anyagi támogatásommal is jelezzem, hogy mennyire fontosnak tartom ezt a könyvet. Hogy ilyen könyvre szükség van. Maga Lukács Liza olvassa fel a könyvet és tényleg hatásos. Egyébként is kellemes hangja van és tőle, mint a szerzőtől kifejezetten hitelesnek hangzik, ahogy felolvassa. Jól átadja a mondandójának jelentősségét, odavonzza magához a figyelmet.
Én őszintén remélem, hogy jelennek még meg ilyen könyvek. Ha több ilyen könyv lenne a könyvesboltok polcain, az jelezné, hogy mennyire fontos a téma és talán több ember kezdi el ténylegesen fejleszteni önmagát. Az a tudás, amit Almási Kitti és Orvos-Tóth Noémi átadnak a könyveikben, nagyon jó irány, hozzájuk csatlakozott Lukács Liza nálam harmadikként, akire ténylegesen érdemes odafigyelni, mert nagyon fontos dolgokat mond. Őszintén remélem, hogy népszerű ez a könyv és általa egy kicsit jobban odafigyelnek magukra az emberek. Akkor egy kicsivel jobb hely lenne ez a világ.
