Csak az állandó, hogy mindig változunk

Jakupcsek Gabriella 2019-ben megjelentette 3. könyvét "Nagy levegő!" címmel. Az igazat megvallva sokáig nem tudtam mit kezdeni a címmel, de annyira nem is foglalkoztam a könyvvel, hogy komolyabban elemezzem magamban a címet. De azért se foglalkoztatott sokáig a könyv, mert az alcímmel együtt (Aki megáll, elsüllyed) még annyira sem tudtam mire vélni a címet. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar konkrétan mondani. De most, hogy elolvastam, nemcsak azt konstatáltam örömmel, hogy értem, hogy miről van szó, hanem hogy ez a könyv jobb, mint az első kettő.

A másodikról is azt írtam, hogy jobb, mint az első, ez a könyv még emelte a nívót. Már a borító is nagyon szép, jól érzékelteti képletesen a mondanivalót. A könyv nagy előnye ugyanis, egyben a fő ok, ami miatt sokkal jobb, mint az első kettő, hogy ugyan most is több témáról ír, de sokkal koncentráltabbak, ugyanis egy fő témakör köré lettek csoportosítva a témák. Jelen könyvben a változás a fő témakör és az ahhoz kapcsolódó viszonyunk. A könyvben elsősorban a televíziós műsoraiban tartott beszélgetéseiből szemezett, olyan emberi sorsokat elemzett ki, melyek komoly változásra késztették az interjúalanyt.

A beszélgetések is jól voltak összeválogatva, jobban kapcsolódtak egymáshoz és az adott fejezethez, ami azért volt nagyon jó, mert hosszabban, koncentráltabban ki tudta fejteni egy adott jelenségről a véleményét. Sőt, mivel mindegyik fejezet a változás témakörét ölelte fel, ezért a fejezetek átfedésben voltak, ami még inkább lehetőséget adott arra, hogy bizonyos témákban, kérdésekben hosszabban fejtse ki a véleményét. Így azt kell mondjam, hogy az eddigi 3 könyve közül ez volt az, amiben a leginkább éreztem azt, hogy miért kedvelem Jakupcsek Gabriellát és miért tartom fontosnak a média-beli munkásságát.

Bár a markáns vélemények ebben a könyvben is elmaradtak, de adekvátan, komplexebb módon fejti ki a gondolatait, véleményét. Azért is tartom fontosnak a munkásságát, mert annak ellenére, hogy sokféle emberi sorssal találkozott, némelyek kifejezetten tragikusak voltak, meg tudta őrizni az életvidámságát. A pozitív gondolkodás tőle belülről fakad, és mivel ez érezhető, ez sokat emel a könyv minőségén. Nemrég jöttem arra rá, hogy valójában nem a pozitív gondolkodással van a baj, hanem azzal, hogy olyan emberek hirdetik, akik nyilvánvalóan csak magukra erőltették, ezáltal hiteltelennek hangzik tőlük. A hiteles pozitív gondolkodást elsősorban Almási Kittitől tanultam meg, aki a könyveiben úgy írt és fejtette ki azokat mondatokat, amiket úton-útfélen boldog-boldogtalan hirdet, hogy éreztem, hogy azok ténylegesen a saját gondolatai. Ettől teljesen más színezetet kaptak azok a gondolatok, elhittem, hogy lehet úgy is gondolkodni, ahogy Almási Kitti is gondolkodik. Hasonló érzéseim voltak Jakupcsek Gabriella könyvének kapcsán is. Nincsenek olyan igazán filozofikus jellegű mondatai, gondolatai, de végig éreztem, amit írt, azt ő tényleg úgy gondolja és már ez önmagában nagy lépés.

Természetesen ez a könyv sem tökéletes, két dolog is volt, ami nem tetszett. Az egyik, hogy az egyes fejezetekhez köthető idézetek döntő többségével már végképp nem tudtam mit kezdeni. Vagy én nem éreztem odavalónak, vagy én másképp gondolkodok arról a témáról, ezért nem tudtam azonosulni vele. A másik, a könyv szerkezete. A cím egy páratlan oldalon, az idézet a következő páratlan oldalon olvasható, tehát a fejezet lényegében az 5. oldaltól kezdődik. És mivel meglehetősen szellősek a sorközök, elég gyorsan el lehet olvasni egy oldalt. A könyv névlegesen 304 oldal, de a hasznos tartalom talán csak 240 oldal, mert az új fejezet mindig páratlan oldalon kezdődik, így ha az előző egy páratlan oldalon fejeződött be, akkor van még egy üres páros oldal. Valószínűleg azért találták ezt így ki, hogy annyival vastagabb legyen a könyv, hogy a borító oldalán a cím úgy elférjen, ahogy azt eltervezték. Más értelmes indokot nem tudok erre.

De szerencsére jelen esetben a pozitívumok dominálnak. Nagyon jót tett a könyv minőségének, hogy most nem a világ négy égtájáról keresett mindenféle témát Jakupcsek Gabriella, ami foglalkoztatja az embereket, hanem koncentráltan, egy témakörre alapozva írt egy könyvet. A borító meg nagyon szép, a színek is nagyon jól illenek egymáshoz. Úgyhogy azt gondolom, hogy minőségi ugrás a könyv. Megvan a negyedik könyv is, az "Alul semmi?" az következik most a személyes olvasmánylistámban.