Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy Jakupcsek Gabriella annyira közkedvelt a magyar tévések között. Nemcsak a kérdéseiből derül ki, hogy tényleg kíváncsi a másikra, meghallgat minket, adott esetben akár érvényes dolgot is mond rá, hanem ez sugárzik az arcából is. Jó érzés ránézni, mert jó látni rajta, hogy kíváncsisággal, szeretettel forudul a beszélgetőpartneréhez és láthatóan jól érzi magát a bőrében. Ez lerí ebben a könyvben is is.
Több kritikával illettem az első könyvet, a második könyv pedig kétségtelenül jobbra sikeredett. Több témát is érint, egy kicsit markánsabban fejezi ki a véleményét. Ebben a könyvben jobban kijött az egyénisége, hogy saját véleménye és stílusa van.
Ami a leginkább elgondolkodtatott a könyv olvasása közben, hogy kettős dolog az, ha valaki ennyi témát érint, ugyanis ennek előnye és hátránya is kijött a könyvben. Az előnye az, hogy Jakupcsek Gabriella tájékozódik, sokat olvas. Nyilvánvalóan látszik, hogy érdekli őt a közügyek, illetve azok a témák, melyek foglalkoztatják az embereket. Ezekről van is gondolata, véleménye, amiket jól meg tud fogalmazni.
Két helyen is idézte Csernus Imrét. De ha nem idéz tőle semmit, akkor is lett volna olyan érzésem, mintha Csernus Imre egy megszelídített változata lenne Jakupcsek Gabriella. Pont azért, mert nem érinti kellő mélységgel az adott fejezet témát, fejti ki több helyen is olyan egyszerűen a véleményét, mintha Csernus Imrét olvastam volna. Ez némileg visszavet a minőségből, ugyanis abból, hogy kevés embertől idéz, az világlik meg, hogy Jakupcsek Gabriellát tényleg érdekli a közélet, de mintha csak a híroldalakat olvasna és emberektől tájékozódna, ami egyébként nem elhanyagolható szempont, mert ezekről nagyon jól kifejti a gondolatait, véleményét, de mintha a szakértőktől nem olvasna. Ha például csak Lukács Lizától idézett volna az evészavar témakörében, máris emelt volna a könyv színvonalán. Vagy megemlíthetném azokat a nagyszerű magyar gondolkodókat, mint például Hamvas Béla, Feldmár András, Popper Péter, Vekerdy Tamás vagy Pál Feri atya, akkor sokat emelte volna a könyv színvonalát azáltal, hogy például ezen emberek idézetével reflektált volna az emberek mindennapi problémáira, fejtette volna ki a gondolatait, véleményét. Ez azért is lett volna pozitívum, mert az ismertségét felhasználhatná arra, hogy minél többet olvassanak az emberek más kiváló magyar szerzőktől is. Hogy egy kicsit olvasottabb legyen a magyar.
A könyv legerősebb, legmarkánsabb fejezete "Kislányom, egyszer minden nőt megcsalnak, csak valaki tud róla, valaki nem", azért látszik, hogy a hűtlenség az a téma, ami a legtöbb embert foglalkoztat. Emlékeim szerint innen tudott a legtöbb példát felhozni a való életből.
Tehát a könyv összességében jobb, mint az első kötet, de nem sokkal. Az pozitívumai miatt jó olvasni, mert Jakupcsek Gabriella úgy fejezi ki magát, hogy kíváncsivá tesz, jó érzés olvasni az írásait, de ha a fejezetek kellő mélységgel lettek volna kifejtve, az sokat segített volna a könyvön. Van még két könyvem tőle, el fogom olvasni, hátha azok még jobbak lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése