Egy régi könyvről szeretnék most írni, melyre több ok miatt is felfigyeltem. Eleinte azt hittem, hogy mivel ebben a könyvben egy japán lány ír könyvet Anne Frank-nak, egy holland-japán "koprodukció" lesz. Minthogy mindkét ország kultúrájában és nyelvében érdekelt vagyok, ezért nagy érdeklődéssel kezdtem el olvasni a könyvet.
Ám hamar kiderült, hogy itt teljesen másról van szó. Egy lány és az anyja ír, valóban naplóbejegyzés formájában leveleket Anne Frank-nak, de azért, hogy a maguk módján szembenézzenek nemzetük múltjával. Az anyának, Fukikónak érdekes felismerés volt, hogy Anne Frankkal egyidős, míg a lány, Yuko most annyi idős, mint Anne Frank volt, amikor elkezdett naplót írni. A lány 13 évesen még ugyan a maga egyszerűségével és naivitásával szemléli a világot, de már kezdi érzékelni a valóság sötétebb oldalát. Ez a könyv a maga módján egy felnövéstörténetet mesél el. Szerencsésnek gondolom, hogy a lány 13 éves, mert ebben a korban már jobban lehet mesélni tragédiákról, akár jelen esetben nagy horderejű történelmi jelenségekről is. Ebben a korban már van annyira érett a gyerek, hogy a megfelelő helyre elraktározza a látottakat, hallottakat. A naplóírás erre egy remek példa! Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy a lány eleinte a maga naiv stílusában próbálta értelmezni a rasszizmust, a holokausztot, miközben mesélte neki a napi eseményeit, és kérdezte, hogy mit gondol dolgokról. Jobban kifejtette a japán sajátosságokat, így ez a könyv egy kis ismeretterjesztő japán kultúrából is. Élek a gyanúperrel, hogy a borítón a többször elmesélt az ördög szeme történet illusztrációja látható.
A valódi felnövéstörténet ott kezdődik, amikor Yuko szembesül a japán-koreai ellentéttel. Remekül érzékelteti a könyv, hogy van különbség aközött, hogy valamit elméletben tudunk, ahogy az lejátszódik az agyunkban, és ahogy a valóságban ténylegesen megjelent. Ott törik meg Yuko és jön rá arra, hogy minek is lett valójában áldozata Anne Frank.
Az anya, Fukiko viszont nemcsak a kora miatt láttatja teljesen más fénytörésban Anne Frank esetét, hanem mert ő maga egy országnak állampolgára volt a második világháború idején, amely Ázsiában hasonló szörnyűségeket tett, mint Németország Európában, így Hollandiában is. Ezért is fájóbb olvasni Fukiko leveleit. Felidézi a maga 2. világháborús emlékeit, hogyan járt akkor iskolába, milyen Hiroshimában élni akkor. Valamilyen csoda folytán Fukiko pont nem volt Hiroshimában az atomtámadás idején. Az ő visszaemlékezései új meglátásba helyezik az eseményeket, hiszen élővé teszik a történelmet. Azzal, hogy elmegy Auschwitz-ba, megnézni a koncentrációs tábor emlékhelyét, tulajdonképpen a saját népének múltjával is elszámol.
Történészek ugyanis előszeretettel vonnak párhuzamot a németek és a japánok rémtettei között. Japánban ugyanúgy volt náci párt a 20. század első felében, mely többek között azt hangoztatta, hogy Japán Ázsia közepe és a japánok minden ázsiai nép felett állnak. Erre egyik legdurvább példa az 1933-as Nankingi mészárlás. De a könyv nagyon jól érzékelteti, hogy a koreai diák mennyire másodrangúnak érezte magát a japánok között. Hiszen a koreaiak is kijutott a japán szörnyűségekből, például egy szigetre deportálva kasztrálták őket. Sőt, ha jól emlékszem a 20. század eleji Orosz-Japán háború egyik helyszíne is Korea volt.
A könyv tehát nagyon jó példa a múlttal való szembenézésre. Nagyon nehéz volt az anya által Auschwitz-ban látottakat olvasni, bevallom őszintén volt ott számomra néhány újdonság. Leginkább akkor jelenik meg a könyvben a német-japán párhuzam, amikor Amszterdamban egy kifőzdében egy holland férfi úgy mesélt a háború szörnyűségeiről, hogy nem vette figyelembe, hogy a két japán nőt hogy érinti a hallottak. Akkor ott a japánok egy kicsit németek voltak.
Ez a könyv Japánban egy ifjúsági regény. És azt gondolom, hogy ez helyén is való. Már adnám egy 13-14 éves gyerek kezébe a könyvet, hiszen ahogy korábban utaltam rá, egy kiskamasz már a maga szintjén tudja értelmezni és a helyére tenni a nehezebb részeket is. Azért is voltam kíváncsi a könyvre, mert az a Dr. Székács Anna fordította a könyvet magyarra, akit tanított japánul. Mondta is, hogy egyszerű a könyv nyelvezete, így a fordítás nem okozott számára különösebb nehézséget. A nyelvezet is érzékelteti a célközönséget.
Kicsit elfogultság is a könyv ajánlása, mert egy számomra nagyon kedves tanárnő fordította, de azért is ajánlott, mert új meglátásba helyezi a 20. század legsötétebb eseményeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése