A '90-es évek egy kordokumentuma

Felkeltette az érdeklődésemet a "Pa-Dö-Dő emlékkönyv" a könyvesboltban. Ahogy belelapoztam, a képekből és a szövegből egyből lejött a lányok egyedi stílusa. A szabad, kötöttségek nélküli, szerethető hangnem, amiért méltán rajongott egy egész ország a '90-es években. A könyv fülszövegének első mondata kiválóan leírja a lányok hitvallását.

Pa-Dö-Dő! A káosz, amit szeretet, elfogadás, hűség, barátság, szabadság, lojalitás tart össze. Amíg a világ a világ.

Ez áramlik a Pa-Dö-Dő zenéjéből, ezért voltak a '90-es években annyira híresek és kedveltek. Jól rezonáltak a '90-es évek fiatal nemzedékének pozitív és reményteli életszemléletére. Ebből már gyerekként is érzékeltem valamit. Mindig is szívesen hallgattam Pa-Dö-Dőt, alkalmanként most is előveszem egy-egy albumukat. Voltam is egy koncertjükön Békéscsabán, és soha nem felejtem el, hogy mennyire jó érzés volt élőben látni őket. Végig átjárt valami kellemes érzés, végig mosolyogtam és énekeltem a koncertet. A Pa-Dö-Dő tényleg az, akiknek mutatják magukat. A hitelességük adta az erejüket, ami miatt szerethetők voltak.

Mégse tudtam igazán a rajongójuk lenni. Egész egyszerűen azért, mert az első albumukat leszámítva bármelyiket is vettem elő, mindegyiknél olyan érzésem volt, mintha ugyanazt az egy albumot hallgatnám. A Pa-Dö-Dő a szabadság, a kötöttségek nélküliség és a szeretet szimbóluma, de mindig csak ebben mozogtak. Nem is szélesítették mondanivaló terén a repertorájukat, de a meglévőket sem mélyítették. Ezért gyorsan kidurrant a lufi, nem volt kreditjük arra, hogy (a könyv tanúsága szerint) 32 albumot készítsenek. Ebből a 32 albumból én személy szerint kettőt tudok csak mondani, amit meg tudok különböztetni a többitől: Az egyik az 1989-es első album, ami, ahogy olvastam kísérletező jellegű volt. Mégis jó munkát végeztek vele, szívesen hallgatom most is. A másik, a 2002-es "Tuinvan, Marivan, Györgyivan, Közösvan", aminek mintha valami kerete, koncepciója is lenne. Írták is a könyvben, hogy a második albumra forrott ki a stílusuk, és ez annyira igaz, hogy ebből nem is léptek ki, soha nem újultak meg. Így a Pa-Dö-Dő maradt a '90-es évek hurráoptimizmusának egy szimbóluma.

Ugyanerre a felszínes szórakoztatásra reflektál a könyv borítója. De minden kritikám ellenére jó érzéssel gondolok a lányokra. És ugyanez a jó érzés jött át a könyvből is. Ugyanaz a kellemes érzés járt át olvasás közben, mint azon a bizonyos koncerten. A könyv ugyanis remek lenyomata mindennek, ami a lányokat jellemzi. Átjön az írásukból a szeretet, az elfogadás és a szabadság. A könyv nem hivatalos életrajz, sokkal inkább egy kötetlen stílusú emlékkönyv. A történetek fejezetekre vannak osztva, és mindegyik elkülöníthetők egymástól. Mesélnek például arról, hogyan találkoztak, hogyan készült az első lemez, megírták a legmeglepőbb történeteiket, és természetesen a kutyák sem maradhatak ki. Nagyon jó volt olvasni a sok emlékeiket, némelyiket még olvasni is meglepő és vicces volt. Milyen lehetett benne lenni? A telefonunkkal beolvasható QR-kódok pedig sokat hozzáadtak a könyv tartalmához. Azok az adott téma egy-egy videójára linkelnek. Az is jó ötlet volt, hogy megszólaltatták a tánckart, a barátaikat, ők is elmesélhették, hogyan látták a lányokat, illetve ők hogyan élték meg a történeteket. Így teljesebb a könyv, hiszen ugyanazt a történetet több szemszögből is megismerhetjük. Külön korrektnek tartom, hogy Puzsér Róbert kritikáját is idézték. 

Mindennel együtt egy remek kordokumentum a '90-es évekről ez a könyv. Mert hiába adtak ki az ezredforduló után is albumokat, a Pa-Dö-Dőnek igazán a '90-es években volt érvénye. Mindig valamelyik '90-es évek beli daluk szólt a fejemben, miközben olvastam a könyvet. Biztos, hogy elő fogom venni még a könyvet. Bár a hurráoptimizmusnak igencsak negatív konnotációja lett, mégis a lányok a maguk szeretettel teljes légkörével pozitív értelmet adtak a szónak. Az ismertségükhöz azt gondolom, hogy az is kellett, hogy jókor legyenek jó helyen, hiszen ahogy fentebb is írtam, jól rezontáltak a '90-es évek fiataljainak az optimizmusára. Amennyit megéltem a '90-es évekből, a könyv olvasása közben nekem is volt némi nosztalgiaélményem. A szórakoztatásuk tényleg felszínes volt, de a szeretetteljes légkörrel és a maguk hitelességével kompenzálták azt. Azt gondolom, hogy ha az ezredforduló utáni változásokra is reagáltak volna, úgy, hogy közben megmaradtak volna azok, akik, akkor tovább fennmaradt volna az érdeklődés irántuk.

Szerző: Falusi Mariann
Cím: Pa-Dö-Dő emlékkönyv
Kiadó: Kossuth kiadó
Kiadás éve: 2021
Ár: 4.500 Forint

Moly.hu profil | Goodreads profil | Könyv a kiadó weboldalán